Magyarok Világszövetsége MVSZ

ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖK

A Bázelben megtartott közgyűlés egyhangú igennel örökös tiszteletbeli elnökké választotta

Böröcz Józsefet

Felber Zoltán – Bázel, elnök

Budapesten születtem 1945. február 23-án.

Iskolai tanulmányaimat is itt végeztem és matematikusi diplomát szereztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

1972-ben emigráltam Svájcba, ahol 32 évet dolgoztam egy bázeli gyógyszergyár alkalmazásában, mint programozó matematikus.

2004 óta önállóként dolgozom Oracle adatkezelő-rendszerek távfelügyeletén.

1965 óta vagyok nős és magyar feleségemmel két gyermekünk van.

Lányunk és fiunk nevelésénél Svájcban fontos volt, hogy gyermekeink

a magyar anyanyelvet elsajátítsák, és magyar gyökereket kapjanak.

Ezért svájci letelepedésünket követően rövid időn belül csatlakoztunk a bázeli magyar közösségekhez

(Magyar Iskola, Katolikus Misszió), ahol közmunkát is végeztünk.

A svájci állampolgárság 1986-os megszerzése óta rendszeresen utazunk Magyarországra.

2007-ben kerültünk kapcsolatba az MVSZ budapesti szervezetével, ahol hamarosan tagságot is szereztünk feleségemmel együtt.

2008 óta tisztségviselők vagyunk az MVSZ-ben és tagjai a Svájci Országos Tanácsnak.

A Svájcban élő magyaroknak szerveztem csíksomlyói, valamint versailles-i utazásokat.

Prezmecky Irénke - Bázel, pénztáros

Borsos Lajos – Zürich, titkár

Születtem: 1935 július 11-én Tormaföldön, Zala megyében.

Földműves családból származom, számomra az volt az első, de talán a legfontosabb iskola.

Megtanultam a tisztességet, dolgozni és a kitartást, amire később nagy szükségem lett.

Az általános iskolát Tormaföldön és Lovásziban végeztem el. Innen a szombathelyi papnevelde kisszemináriumába küldtek a szüleim.

Tanáraim premontrei szerzetesek voltak és a kiszámú csoportnak alapos oktatást biztosítottak.

1950-ben feloszlatták a szerzetet. 1951-ben a zalaegerszegi gimnázumban kezdtem el tanulni.

A többszáz diák közül ketten, Bertha Feri és én nem voltunk DISZ-tagok.

A megyei oktatási osztály elé citáltak és közölték velem, hogy el kell hagynom a kollégiumot, mert megrontom a szocialista ifjúságot. …

Új iskolába kerültem. Mint bejáró diák, életem legnehezebb szakaszát küzdöttem át.

Szombathelyi osztálytársaim a DISZ-igazolvány birtokában beilleszkedtek a szocialista rendszerbe.

Egy közülünk, Gombás Lajos lett az év végén a DISZ-titkár.

Tőle kaptam egy meghamisított DISZ-igazolványt és ennek segítségével bekerülhettem a Szőlészeti és Kertészeti Főiskolára.

A forradalom után, mint másodéves hallgató 1957 februárjában kellett az országot elhagynom.

Édesanyám három rövid tanáccsal búcsúzott tőlem: ami a tiéd, azt tedd el, másét ne vedd el, ne azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja.

Hat hónap láger Jugoszláviában. Mint segédmunkást vett be a svájci delegáció a menekült-kontingensbe.

A Mindszenty Alapítvány lehetővé tette számomra, hogy elvégezzem a Közgazdasági Egyetemet Fribourgban, melyet doktori cím megszerzésével

zártam. A kémiai iparban találtam munkát, ahol négy munkaadónál 44 évet ledolgoztam.

1966-ban házasodtunk. Született négy gyermekünk és jelenleg van hat unokánk. A Balatonon van egy házunk, ahol a bel- és külhoni család találkozik.

Az MVSZ-nek 1999-től vagyok aktív tagja, Svájcban a magyar szervezeteket kezdettől fogva támogatom.